Úgy indultam ki ma délután a területre, hogy hosszú, 3000 lépéses nyomot fektetek. Ki is néztem már előző nap a könnyűnek tűnő területet, gondoltam megfelelő lesz. Egyszerű nyomot akartam lerakni, 1-2 töréssel, és inkább hosszú egyenesekkel. Nyomfektetés közben szembesülnöm kellett azzal a ténnyel, hogy 3000 lépés, bizony baromira sok. Úgyhogy módosult a terv. Bármennyire is nagynak tűnt a terület, bőven kacskaringóznom és cikk cakkoznom kellett, hogy kijöjjön a megtervezett hossz. Nem jött ki. 500-al kevesebb lett. Talajváltást is kénytelen voltam csinálni, mert csak így tudtam tovább haladni. A mostani rajz részletes, minden kivehető belőle. A keresés intenzív volt, az első zónában keveset hibázott a kutya, töréseket többé kevésbé szépen kidolgozta, de még bőven van mit javulni.
A második zóna -Mély szántás-nagyon nehéz volt, néhol fél méter mély volt az ekevas által hagyott árok. A rövid szakaszon hamar átment, nem okozott különösebb problémát a talajváltás, bár ennél lehetne még határozottabb. A harmadik zónába mikor betértem, nem látszott, hogy mennyire el van ázva, az lehetett a szántó legalacsonyabb része, de ez nem esett le, csak akkor, mikor már majdnem térdig álltam a sárban, és alig tudtam kikecmeregni. Néhány méter megtétele után kis ívben el is hagytam a saras részt, és a szárazabb részen folytattam a nyomfektetést. Ez a saras rész, és a kis ív sem okozott problémát a kutyának, pedig majdnem hasig süllyedt a sárba szegény.
Ez után a törések elég szépen kidolgozva, ív szépen megoldva, visszatéréskor a 2.zónába egy kis bizonytalanság, de az első tíz méter után szépen belendült, alig tudtam követni a mély árkokon keresztül, néhányszor majdnem hasra is estem. A 2.zónában nem lazsált, végig szépen, mély orral keresett, látszott, hogy az a terület kicsit komolyabb feladat elé állította. Visszatérés az első zónába, átment az egyik tárgy felett, visszavittem a tárgy elé néhány méterrel, és újra küldtem, de akkor sem jelezte be. Elfáradhatott, bár az utána következő hegyes szöget kifogástalanul kidolgozta. Utolsó száron a tárgyat megtalálta, jelezte, de nem elég pontosan. Nyom végén labda volt elásva, jelezte, megkapta, elvihette. Összesen 16 tárgyat helyeztem el a nyomon, ebből hármat elhagytunk, egy textilt, egy bőrt, és egy műanyagot. Egyszer megállt pihenni, de továbbküldtem, nem döntheti el ő, hogy mikor pihen, majd a következő tárgynál hagytam pihenni egy kicsit, de nem akart sokáig maradni, mehetnéke volt dolgozni. Elégedett vagyok Bibi mai teljesítményével, szép munka volt, elég nehéz nyomon.

Egy kicsit összemosódnak bennem a napok, pedig csak egy hete gyakorlunk intenzíven. A tegnapi, csütörtöki tréningre már alig tudnék visszaemlékezni a rajz nélkül. A kutya intenzíven keresett végig, nyomát sem láttam az előző napi “kényszernek”. A terület ugyan olyan kemény, és nehéz volt, mit az előző napon, de lehet, hogy egy picivel könnyebb, viszont a végén csináltam egy talajváltást, keresztül egy kavicsos úton, be a dzsindzsásba. Az apró problémák még jelen vannak ugyan, amiket ki kell javítani, -vagy inkább a kutyára bízom, hogy kijavítsa a hibáit- de összességében szép munka. Minden tárgyat megtalált, de továbbra is jelezhetné szebben, pontosabban. Törések kidolgozása teljesen rapszodikus. Minden törést kidolgozott, valamelyiket szépen, valamelyiket kevésbé szépen. Nem nagyon jöttem még rá a megfejtésre. Igazán nem találok egyelőre okot, azt gondolom, hogy vissza kell rázódnia a kutyának, és akkor szebben fognak menni a törések. A tárgyjelzéseket mindig javítom, csak utána jutalmazok, bízom benne, hogy helyre jön, nem szeretnék jobban belenyúlni.
Nehezebb terepen szebben keres, könnyebb terepen hajlamos lazsálni, felemelni az orrát, és szemre menni egy kicsit, éppen ezért előfordul, hogy könnyebb területen túl megy a törésen, vagy letér a nyomról, és mellette halad, de mindig javítja magát. Ezen a területen nem volt ilyen probléma, túl kemény volt ahhoz, hogy felemelje az orrát, és megpróbáljon lazsálni. Hossza már nem kevés, de nem vett ki mindent a kutyából, ezért döntöttem úgy, hogy ma, azaz pénteken könnyebb terepen, de hosszabb, 3000 lépéses nyomot fektetek.

A Január 14.-i napot sikeresnek könyvelem el.

Nem is tudom, hogyan értékeljem a mai napot nyomkövetés szempontjából.

A terület nehéz volt. Füves, gazos, kemény. 1200 lépés, 1 órát hagytam hűlni a nyomot. 5 tárgy, és egy labda a nyom végén elásva. Négy derékszögű, és három hegyesszögű törés. Két szaladgáló, vadászó, és lyukakat Ásó kutya a nyomon, nyomfektetés, és kidolgozás közben is. Igazi zavaró játékosok, végig kommentálták a munkánkat. Bibi intenzíven keresett, nagy kedvvel ment neki a nyomnak. Ez pozitív volt, a terület nehézségét Figyelembe véve. 5 tárgyból 4-et jelzett, egy kimaradt. Harmadik törésen túlment, vártam hogy visszaellenőriz, és megoldja a problémát, de nem ez történt. Elveszítette a fonalat. Visszahívtam egy törés előtti nyomszárra, és elindítottam újra, de csak a törésig ment, ott lefeküdt, nem akart “betörni” jobbra. Ezt megcsinálta kb. háromszor, Ezért kénytelen voltam közölni vele, hogy ilyet nem csinálunk, egy nyom a végéig tart. Sikerült rátennem a következő szárra. Nem olyan nagy kedvvel, mint odáig, de folytatta a keresést. A következő tárgyat szépen, pontosan jelezte, amit játék követett. Ezzel visszatért a kedve is. Játék után tovább küldtem, egy kis körrel kidolgozta a hegyesszögű törést, majd a következő hegyesszög simán ment. A derékszögű törések az egy kivételével szépek voltak.

Ha ez egy verseny lett volna, akkor nem teljesítettünk volna értékelhetőt, mert a Harmadik derékszögű törésnél elszállt a kutya. Gondoltam elfáradt egy kicsit, de inkább csak bepróbálkozott, hogy ezt meg lehet-e csinálni velem. Nem lehet. Szóval, ha ez egy verseny, vagy vizsga volt, akkor nem sikerült.
Mivel csak gyakorlás volt, így nem kell annyira elkeseredni. Holnap ugyan ilyen területre megyek, kíváncsi vagyok mi fog történni.

Úgy döntöttem, minden napról, melyet a nyomon töltünk,/ készülvén az OB-re / írok egy kis beszámolót. Azért is, mert talán néhány látogató élvezi ezeket az írásokat, és azért is, mert nehéz fejben tartani minden napot, így viszont én is vissza tudom keresni, hogy mi történt korábban, és jobban tudom értékelni a munkánkat.

Továbbra is folynak a tréningezések, Bibi napról napra jobb teljesítményt mutat. Hibákkal teli, de szép munkákat.

Hétfőn egy friss vetésen gyakoroltunk. Azt hittem nagy lesz a sár, de nem volt vészes. A nyom hossza, körülbelül 800 lépés volt. Két jobbra derékszögű töréssel kezdtünk, majd nem sokkal a második derékszög után, egy balra derékszög kezdődött. Erre azért volt szükség, mert a törések után előszeretettel pihent a kutya, és sietett, gondolván, hogy törés után, úgyis egy hosszabb egyenes következik. Hát nem. Túl is szaladt  a harmadik törésen, de hamar rájött, hogy valamit elrontott, majd kidolgozta törést. Eredményes volt, visszavett a tempóból, figyelmesebb lett. Ezután egy hosszabb egyenes következett, majd hegyesszög balra. Kis körözéssel, de megcsinálta. Újra egyenes szakasz következett, mely fokozatosan átváltott egy ívbe. Nem volt törés az ív kezdetén, és a végén sem. A nyom az ív végén véget ért, ahol egy tál kaja volt a jutalom.

Hét tárgyat helyeztem el a nyomon. Két fadarabot, és két műanyagot, valamint három labdát elástam. Nagyobb tápszemekkel jutalmaztam Bibit a nyomon. Az összes tárgyat gyorsan jelezte, de többnyire nem kifogástalanul. Általában a jobb első lába mellett van kívül. Minden tárgyjelzést labdával jutalmaztam. A nagy szemű tápokat is jelezte a kutya, amit nem vettem hibának, inkább örültem neki, hisz a tápszemek előzőleg a zsebemben voltak, és a szagomat viselték. Ezek után is a labdát várta. Kézből megkapta a bejelzett tápot, majd labda. A játék sokkal jobban motiválja, mint a kaja, ezért nem teszek többet tápot a nyomra, csak a nyom végén lesz étel.
Az ívben megállt egyszer, s visszanézett. “Nézte-nézte a messzeséget. Sárga lámpák jelzik útját, Otthon hagyta minden múltját. Minden hajnal….” Kicsit elmerengett, majd szépen kidolgozta a nyomot.
Hozzá tartozik még a naphoz, hogy az indulás utáni néhány méterben, két szamár nagyságú szőrös eb rontott ránk, valószínűleg azzal az eltökélt szándékkal, hogy megreggeliznek minket. Bibikét gyorsan lefektettem, majd a bátrabbik, elöl futó szamarat egy kővel jól megcéloztam, és mellbedobással nyertünk. A támadó sereg visszavonulót fújt. Kiskutyám ezt sajnálta picit-láttam a szemén.

Kedden hasonló területen voltunk, de kicsit más volt a talaj szerkezete. Szintén gabona vetés. Amikor a területre léptem, láthatóan meg sem sérült a talaj. /Ezen csodálkoztam is, mert nedves volt az idő, és bőven 0 fok feletti./
Hamar rá kellett jönnöm, hogy nem ilyen kemény a talaj végig. Néhány lépés után, bokáig süllyedtem a sárban.

A barázdákra merőlegesen indultam. Az elásott labdákkal együtt tíz tárgyat helyeztem el a nyomon. Tápos megerősítés most nem volt. Nem is baj. A nyom hossza 1000 lépés volt.
Hosszú egyenessel kezdtem, hogy ne szokja meg a kutya, hogy törésnek kell lenni bizonyos időn belül. Az első szár hossza, kb 250 lépés volt. Körülbelül 100 lépés után Bibi, néha kiszagolt, várta, kereste a törést. Az első törés, egy jobbos hegyesszög volt, majd ezt ismét egy hosszú egyenes követte. Kicsit meglepődött a hegyesszögű törésen, néhányszor rákörözött, majd elindult a száron. A következő törés szintén egy hegyesszögű törés volt balra. Olyan szépen kidolgozta, mintha ott sem lett volna. Korai volt az örömöm, mert pár lépés után megfordult, visszaellenőrizte a törést, majd megnyugodva, hogy mindent jól csinált, elindult a száron. A következő egy jobbos derékszög volt, majd egyenes szakasz, amiből jobbra indult ki egy ív, majd egy jobbos töréssel visszatértünk az egyenes szakaszra. Az ívben tárgy. Elrontottam az íves szakaszt, mert azt hittem, hogy nagyobb ívet raktam, ezért tovább akartam haladni, ezért visszafogtam kicsit a kutyát, amikor kanyarodott balra. Ő tudta jobban. Szerencsére “hallgattam” rá. Egyenes szakasz után balra derékszög, majd kb. 150 lépéses egyenes után nyom vége.

Minden tárgyat jelzett. Még mindig nem tökéletesen, de már jobb volt, mint előző nap. A tárgyjelzés gyorsaságával semmi gond nem volt, csak a jelzés pontosságával. Volt három hibás tárgyjelzés. Nagyon nagy volt a sár, és néha leesett a nagy sárcsomó a talpamról, a kutya pedig azt is bejelezte. Nem tekintettem komolyabb hibának, hisz egy olyan dolgot jelzett, ami eltért a talajtól, és az én szagom hordozta. Nem dicsértem rá természetesen, hanem továbbküldtem, de nem is voltam haragos érte. Eleinte könnyűnek hittem a területet, de rá kellett jönnöm, hogy nem volt az. Néhol kőkemény felület, néhol bokáig érő sár. A kutya tappancsára is rengeteg sár rakódott. Rengetek vadnyom, kutyanyom, és emberi lábnyom nehezítette még a munkát, ami kívülről nem látszódott, csak akkor vettem észre, amikor már fektettem a nyomot. Összességében elégedett vagyok Bibi eddigi teljesítményével. Ma nehéz területre megyünk, kíváncsian várom, hogy fog teljesíteni a csajszi

Jan. 9.-én nyomot fektettem Bibinek, mert két hónap múlva lesz a nyomkövető OB, és úgy döntöttem, szeretnék indulni rajta. Már csak Bibi döntésére volt szükségem hozzá. Ki akartam deríteni, ő is akarja-e. A szombati próba alapján úgy tűnt, hogy nem.Természetesen a hámot otthon hagytam, és a hosszú pórázamat is. No meg a labdát is elfelejtettem zsebre vágni. Úgyhogy megfelelő lökettel indultam ki a területre. Nem kerestem jó területet, hisz a cél “csak” az volt, hogy megnézzük, érdemes-e egyáltalán készülni az OB-re, érdemes-e energiát belefektetni. Egy nyomkövető Országos Bajnokságon való sikeres szerepléshez, mindennapos tréningezésre van szükség, ami annyit jelent, hogy minimum napi három, négy órát vesz igénybe. Bibi pedig már tíz éves, és megterhelő lehet számára a napi kemény munka. De nyertek már tíz éves kutyával VB-t is, Bibi pedig ügyes kutya, ezért egy próbát megér.

A terület, ami a legközelebb volt a kutyasulihoz, gazos, kemény, és dimbes-dombos volt. Igazi nehéz terület. Gondoltam nem baj, Bibinek ez sem okozhat gondot. Utoljára három hónapja voltam vele nyomon. Z alakú, kb 250 lépéses nyomot fektettem. A második száron egy tárggyal /pici fadarab/, majd a nyom végén egy másik tárggyal /műanyag tipli/. Kb húsz percet hűlt a nyom. A kutya el sem akart indulni. Még sosem csinált ilyet. Lehetne próbálni megmagyarázni, de felesleges. Nem akart menni, és kész. Elindítottam, és levágta magát a katlanjelző mellé, mintha tárgyat jelezne. Újra indítottam, tett egy-két lépést előre, de nem keresett, csak konfliktusban volt, majd újra ráfordult a katlanra, és levágta magát fekvésbe. Ezt megcsinálta még kétszer, amikor is a hosszúpórázból hámot szerkesztettünk neki, /mert mindig hámban szoktunk dolgozni/ hátha az bekapcsolja. Persze ennek nem sok értelme volt. De azért unszolás hatására csak elindult végre. Nem szépen, de elindult. Az első tárgyat a második száron szépen bejelezte, bár lehetett volna pontosabb is a jelzés, de a tárgyra nem feküdt rá. A második, nyomvégi tárggyal ugyan ez volt a helyzet. A töréseket viszonylag szépen kidolgozta. Nem volt szép munka, semmire nem elég, viszont figyelembe vettük, hogy rég volt kint nyomon, és nagyon nehéz is volt a terület, és végül is a töréseket kidolgozta, tárgyakat jelezte, ezért kapott még egy esélyt. Úgy döntöttük, másnap megnézzük újra.

Ma, kutyasuli után újra próbát tettünk. Hazafelé menet találtunk egy jó területet. Nem nehéz terület, gabona vetés, kb 5 centis növényekkel. Nem hagytuk hűlni a nyomot. Két tárgyat tettem le, a tegnapi fadarabot, és a műanyag tiplit, az első, és a második száron. Ez is Z alakú nyom volt, két derékszögű töréssel. A nyom végén egy tál kaja volt, leásva a földbe. Nálam volt a hám is, és a hosszú póráz. Fél siker. A kutya nagy kedvvel, intenzíven indult a katlan felé. A szagot kicsit kapkodva, türelmetlenül vette fel, de ez most nem volt baj, örültem, hogy akar keresni. Mély orral, figyelmesen indult el az első száron. Kisebb kiszagolásokkal, de szépen dolgozott, az első tárgyat gyorsan, és majdnem pontosan jelezte. Picit közel feküdt hozzá. Az első tárgy után néhány méterrel traktornyomok mélyítették a vetést, néhány vadnyommal tarkítva. Nehéz szakasz volt. A törés is a traktornyomokba esett, de Bibi szépen kidolgozta, egy kiszagolással. Sem a traktornyomok /pedig mélyek voltak, és sok/ , sem a vadnyomok nem zavarták meg, nem szagolt ki egyikre sem. A második száron gyönyörűen, intenzíven, mély orral, oldottan, de figyelmesen keresett. Picit gyors volt, ezért a műanyag tiplin picit túlfutott, de mintha madzaggal rántották volna vissza a fejét, vagy mintha hozzá ragadt volna a tárgyhoz, rászagolt, és villámgyors lefekvéssel jelezte. Emiatt a túlfutás miatt nem volt pontos a jelzés, de mindannyiunknak tetszett a viselkedés. A tárgyat maga előtt, de a jobb lába mellett közvetlenül jelölte. Vidáman, oldottan tovább. Talán túl vidáman is, ilyenkor figyelmetlenebb lehet. Szeretem, ha a kutya farka nyomkövetés közben nem az égben van, mint egy zászló, hanem lógatja. Ebből látom, hogy koncentrál, keres, szagol, figyel. Nem volt gond, szépen visszavett a tempóból, egy emberi zavaró nyom keresztezte a nyomot, de nem foglalkozott vele, ki sem szagolt. De persze nem is volt friss nyom. Második törésen túlment kb fél méterrel, tett egy kört, visszaellenőrzött a második szárra egy métert, majd kidolgozta a bal törést. Törés után magabiztosan ment tovább, de néhány méter után megállt, és visszanézett rám. Gondolta, akkor most pihenjünk egy kicsit. Vezényszóra tovább indult, de néhány méter után kitért  balra, a nyom mellett haladt kb öt métert, majd visszatért a nyomra, és annak végéig kidolgozta azt.

Szép munka volt, hibákkal, de megerősített abban, hogy érdemes elkezdeni a céltudatos gyakorlást. Egy hét gyakorlás után pedig újra értékeljük, hogy legyen-e folytatás.

Minden Kedves Látogatónknak Boldog Új Esztendőt Kívánunk!

Annak ellenére, hogy régen frissítettünk, sokan látogatják az oldalt. Rengeteg új videó, és fénykép készült, de sajnos továbbra is akadozik a galéria működése. Február végére igyekszünk minden új, és érdekes dolgot feltölteni, reménykedve abban, hogy a visszatérő látogatók addig sem pártolnak el tőlünk.

“Új” kutyáink nincsenek, de a “régiek” alakulnak, mint púpos gyerek a prés alatt. Érdemes lesz visszatérni, mert a sulis videók megérnek egy misét. Kronológiai sorrendben feltéve, érdekes lesz megfigyelni a változást.

Októberben összeállt egy új baráti, kutyás társaság, akikkel egymást segítve próbálunk feljebb, és feljebb jutni. Tréningeinket az Üllői,  MÁRK /Magyarországi Általános Rottweiler Klub/ kutyaiskolájában, valamint a Gödöllői, Monarchia Lovaspanzió és Lovasközpont fedeles lovardájában tartjuk. Ezúton is szeretnék köszönetet mondani a lovarda dolgozóinak, és vezetőségének, elsősorban Balásfalvi András tulajdonosnak a szíves vendéglátásért. Óriási dolog egy ilyen színvonalas fedett lovardában tréningezni! Mi is, és kutyáink is élvezzük az extrém körülményeket, a visszaverődő hangokat, és a mély homokot, és nagyon jó abban a tudatban dolgozni, hogy sem az eső, sem a hó, sem a szél nem tud minket megakadályozni a gyakorlásban. És el ne felejtsük megköszönni a MÁRK vezetőségének sem a lehetőséget, hogy használhatjuk az üllői pályát, és a hozzá tartozó épületet! Köszönjük!

A képeket és videókat válogatjuk, vágjuk, és feltesszük. A videókhoz kommenteket is fűzök majd, megpróbálom kielemezni, hogy egy laikus számára is érthetőbb, és még élvezhetőbb legyen. Megpróbálom majd megfogalmazni, hogy mit ronthattunk el, hogyan kellett volna, és mit csináltunk legközelebb máshogy.

Készülünk felmérni BIBIKE fizikai állapotát és, ha megfelelőnek ítéljük a kondiját, akkor elkezdünk készülni a Nyomkövető Országos Bajnokságra /2010. március 13-14.  Érd-Tárnok/, mely egyben válogató verseny is az FCI – FH /nyomkövető/ VB-re.

A videók/videos oldalra újabb videó került feltöltésre. Jó szórakozást!